Beszoktatás az óvodában

A 2018/2019-es nevelési évben 138 kiscsoportos gyermek kezdi meg az óvodát a Tiszaújvárosi Napközi Otthonos Óvodában. Az alábbiakban az óvodaérettséggel, beszoktatás időszakával kapcsolatos információkról olvashatnak.

Mikor óvodaérett a gyermekem?

A Köznevelési törvény az óvodai felvétel esetében egyetlen kritériumot említ, ez pedig a betöltött harmadik életév. Tehát óvodába csak az a gyermek vehető fel, aki a harmadik életévét betöltötte. Vannak azonban olyan szempontok is, melyeket a törvény kritériumként nem említ, de ezek hiánya jelentősen megnehezítheti a gyermek óvodai beszoktatását, a közösségbe való beilleszkedését, társas kapcsolatainak alakulását.

 Az óvodaérettség tulajdonképpen a gyermek életkorának megfelelő fejlettségi szint elérését jelenti, vagyis a gyermeknek mindezekkel a képességekkel akkor is rendelkeznie kellene, ha éppen nem kezdene óvodába járni.

Melyek ezek a képességek?

  • megfelelő szintű kommunikációs készség (beszédfejlettség, önkifejezés),
  • szociális érettség (kapcsolatteremtési képesség gyermekekkel és felnőttekkel),
  • megfelelő szintű önállóság (öltözködés, étkezés, tisztálkodás terén),
  • egyfajta testi érettség (megfelelő szintű mozgáskészség),
  • pszichés érettség (el tudja fogadni az anyai távollétet, tudja, hogy az elválás nem végleges, és érte fognak jönni),
  • a szobatisztaság megléte (a közösségben, bármennyire diszkréten is kezeljük, már kellemetlen lehet a gyermek számára ezek hiánya, mindemellett sem eszközökben, sem személyzetileg nincs felkészülve az óvoda a pelenkázásra).

Mindezek a képességek természetesen még fejlődőben, alakulóban vannak a gyermekeknél, így kisebb-nagyobb egyéni eltérések mindenkinél előfordulhatnak, ezeket az óvodapedagógusok és a dajka nénik értő módon tudják tolerálni és kezelni.

Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a gyermekek döntő többsége rendelkezik óvodába lépéskor a megjelölt képességterületekkel, fejlettségi szinttel, hiszen az önálló evés, öltözködés, tisztálkodás megtanulása kétéves kor körül a gyermek részéről vetődik fel igényként. Sok maszattal és lassúsággal jár, de az „én tudom”, „én csinálom” igényének érdemes engedni, hiszen a gyermek mindezeket a képességeket csak sok-sok gyakorlással, tapasztalatszerzéssel és utánzással tanulja meg, és ezek bizony mind nagyon fontosak az egészséges személyiségfejlődés szempontjából is.

Az óvodához szükséges képességek tehát már kétéves kor körül igényként jelennek meg a gyermek részéről, s a szülői támogatás, elismerés, biztatás talaján aztán egyre jobban megszilárdulnak, és természetessé válnak a gyermek számára.

Kérjük a kedves szülőket, hogy ha gyermeküknél a megjelölt területeken lemaradást tapasztalnak, az óvodakezdésig segítsék gyermeküket az életkoruktól elvárható fejlettségi szint elérésében, hiszen ezzel jelentősen megkönnyítik számukra az óvodai életrendhez való alkalmazkodást, a gyermekközösségbe történő beilleszkedést. Legyenek gyermekeikkel türelmesek, beszélgessenek velük sokat, mondjanak nekik minden nap mesét, mondókát, énekelgessenek nekik.

Az óvodaérett szülők

Az óvodakezdés a szülők számára sem egyszerű feladat. Előfordul, hogy az „óvodaérett” gyermeket az anya nehezen engedi el magától. Kimondatlan, nem tudatos félelmek vezetik, amit a kommunikációjában is érezni lehet. A gyermek természetesen reagál az anyai bizonytalanságra, s már ő sem akar az óvodában maradni. Megkezdődnek a reggeli sírások, a nehéz elválások. A sok könny miatt az anya visszaigazolva érzi aggodalmát, s máris kész egy ördögi kör, amelyben mindenki csak rossz érzésekkel gondol az óvodára.

A kezdeti reggeli sírdogálások minden gyermek esetében természetesnek tekinthetők, hiszen számára idegen környezetben találkozik számára idegen felnőttekkel és gyerekekkel, és egy kis időre el kell válnia szeretett szüleitől is. Ám ezeken általában hamar túllendülnek a gyerekek, és folyamatosan belefeledkeznek a mindennapi óvodai élet nyújtotta élményekbe, eseményekbe. Amennyiben a gyermek számára megnyugvást jelent, vigyen magával otthonról egy kis plüss állatkát, egyéb apróságot, „az otthon melegéből egy kis szeletkét”.

Óvodánkban minden szülő számára biztosított az ún. folyamatos beszoktatás lehetősége, ami azt jelenti, hogy a szülők, együttműködve az óvodapedagógusokkal, a gyermek egyéni igényeihez igazítva, folyamatosan szoktathatják a gyermekeiket az óvodai élethez. Érdemes némi időt rászánni a beszoktatásra, hogy a kislányunk vagy kisfiunk később tartalmas és kellemes emlékeket őrizzen erről az időszakról. Nem szükséges tehát a gyermeket első naptól, reggeltől délutánig az óvodában hagyni. Célszerű folyamatosan növelni a csoportban töltött órák számát, és akár a gyermekkel együtt bent maradni néhány órára az óvodában, időt és lehetőséget biztosítani ezzel az új dolgok megismeréséhez, az új szabályok elfogadásához.

Amikor azonban eljutnak a búcsúzásig, és megbeszélik a gyermekkel, hogy mikor mennek érte (soha ne hagyjuk ott a gyermeket búcsúzás nélkül, mert azt büntetésként éli meg), határozottan induljunk dolgunkra. Ne forduljunk vissza újra és újra, ha a kicsi sír, a többszöri elbúcsúzás és elszakadási kísérlet csak azt az érzetet erősíti a gyerekben, hogy valami rossz dolog történik vele, nincs biztonságban. Ilyen esetekben a gyermek minél tovább látja a szüleit, annál tovább fog majd sírni.

Fontos, hogy a gyerek biztosan tudja, mikor fognak érte jönni. Ha csak uzsonna után érkeznek, soha ne mondják azt, hogy majd ebéd után jövök érted, mert ez a gyerek becsapása, amit ő teljes bizonytalansággal és félelemmel fog lereagálni, melynek következményeként biztosan számíthatnak arra, hogy nem akar majd óvodába jönni, és óvodában maradni.

A bölcsődéből érkező kicsik könnyebben be tudnak illeszkedni az óvodai közösségbe, könnyebben segítik egymást, jobban tudnak alkalmazkodni egymáshoz és az óvodai szabályokhoz, hamarabb beleélik magukat társaik helyzetébe, örömébe, bánatába, és általában önállóbbak is, hiszen nekik már vannak a közösségi életről tapasztalataik.

A kisgyermekkor egyik, talán legmeghatározóbb időszaka az óvodáskor. A legtöbb gyermek életében ez az első igazán nagy változás, amikor a mama, és a már jól ismert otthon védelméből idegen emberek közé kerül, más napirendhez kell szoknia és új szabályokat elfogadnia, és alkalmazkodni másokhoz. Ezért is nagyon lényeges a szülők és óvónők közötti folyamatos, bizalmon alapuló kapcsolattartás és kommunikáció. A szülők tegyék félre aggódásukat, félelmeiket, mert ha viselkedésük azt sugallja a gyermeküknek, hogy ő biztonságos és jó helyen van, nemsokára önfeledten adja át magát az új élményeknek.