Miért ilyen ez a gyerek?

Óvodánk igyekszik minél több segítséget nyújtani a családoknak a gyermeknevelés kérdéseiben, ezzel a céllal szervezett szülői ankétot április 3-án. A Tiszaújvárosi Művelődési Központ konferenciatermében dr. Szilágyi Barnabás pszichológus, főiskolai docens tartott előadást az érdeklődőknek, „Miért ilyen ez a gyerek? – a szülői szerepek változása” címmel.

Az elmúlt évtizedekben sok minden valóban megváltozott a gyereknevelést illetően, főként a szülők hozzáállása a gyerekekhez – mondta az előadó. 30-40 éve elképzelhetetlen volt, hogy például egy családi ebédnél ne a legidősebb családtag kapjon elsőként az ételből, míg ma szinte mindenhol a gyereket szolgálják ki először. Ez persze csak egyetlen apró példa annak érzékeltetésére, hogy a családon belüli hierarchia teljesen átalakult, mondhatni megszűnt, hiszen a legtöbb helyen a felnőttek már nem csak hogy egyenrangú félként kezelik a gyereket, hanem sok esetben szélsőséges módon már-már alárendelt szerepet vállalnak a gyerekkel szemben. Pedig ez egyáltalán nem szolgálja a gyermek harmonikus személyiségfejlődését.

Mint ahogy az sem, ha a szülők anyagi, tárgyi értelemben mindig mindent, és talán a legfontosabb, hogy azonnal megadnak a gyereknek, még olyan áron is, ha önmagukat kell fizikailag kizsákmányolni érte. Egy olyan gyerek, akinek mindig minden az ölébe hull, valószínűleg egy idő után semmit nem fog értékelni, elvárásai megnőnek, „öröm ingerküszöbe” megemelkedik, semmi átlagosnak nem tud már majd igazán örülni, és ez az értékrendjére károsan hat.

A média hatásának is tulajdonítható, hogy az értékrend sok családban áthelyeződött a külsőségekre – tette hozzá a pszichológus. Tökéletes otthont szeretnénk, tökéletes gépeket, tökéletes rendet, tökéletes gyereket, noha pontosan tudjuk, hogy ennek elérése nem lehetséges, emiatt sosincs vége ez irányú „lehetetlent vállaló” törekvésünknek, és nincs meg az öröm átélése sem. Fogadjuk el a gyereket olyannak, amilyen, de folyamatosan „csiszolgatva”, nem elvárva tőle, hanem nevelve őt formáljuk személyiségét.

Minél több időt szánunk gyermekünkre – vagyunk vele - annál inkább olyannak látjuk, amilyenné szeretnénk, ha válna. Csak a vele együtt közösen eltöltött idő térül meg. Egy gyerekre ma átlagosan hét perc személyre szóló törődés jut a családban, míg a többgenerációs családok idején a nagyszülők sokkal többet tudtak foglalkozni a kicsikkel akkor is, ha szülők el is voltak foglalva.

Manapság már óvodáskorban is megjelennek a „különórák”. Pedig ha egy gyerek átlag napi nyolc órát az óvodában tölt, utána rendszeresen jár különféle foglalkozásokra, programokra, este pedig az ideje zömét az elektronikus játékokkal tölti, az olyan pszichés terhelést jelenthet számára, ami szintén a harmonikus személyiségfejlődés ellen hat. 

„Ha a napba nézel és elvakít a látvány, önmagad okold, ne a napsugárzást” – hangsúlyozta dr. Szilágyi Barnabás az előadásában arra utalva, hogy nem a gyerekek változtak meg, hanem a társadalom, a felnőttek hatása vált ki belőlük olyan reakciókat, szokásokat, viselkedésformákat, amelyek negatívan befolyásolhatják az egészséges személyiségfejlődést.